"Mert egyszer mindenki meghal, lelke a semmibe vész,
De gondol arra a szép időre,
Amikor átölelte, és vezette egy szerelmes kéz."

„Ha kiterítenek majd,
jöjj házamba, te legszebb,
és állj meg sóvárgástól
elsárgult testem mellett,
és suttogd édes hangon:
Ez itt fekszik most holtan,
én boldog vagyok s ifjú,
habár őt meggyilkoltam.”

„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”

„Most múlik pontosan
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, Egyetlen;
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem...
Villámlik mennydörög
Ez tényleg szerelem!”

„Hogyha a szerelem, erőmű volna
Pakson, Pécsen vagy Várpalotán,
Ráköthetnénk az egész világot és
Nem lenne áramszünet-azután...”

„Tudja, maga valahogy olyan valószerűtlen lény: én napról napra jobban szeretem, pedig az szinte lehetetlenség.”

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.”

Fekete, mint az Ördög
Forró, mint a Pokol
Tiszta, mint egy angyal és
Édes, mint a Szerelem!

"Bárcsak aranyszálat fonhatnék
hajadba.
Bárcsak gyémántot adhatnék minden
alkalomra.
De gyémántom nincsen, se
aranyam.
Szívem van, mely minden
percben érted dobban!
Szeretlek!"

„Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!”

„A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.”

„Mégiscsak a szerelem első korszaka a legszebb pillanat, amikor minden találkozásból, minden szempillantásból viszünk haza valami újat, hogy örüljünk neki.”

„ Hagyd el, Ilma, a szerelemes
Csillagot hordoz a szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Menj, mig itt mulat a szerelem,
S régi kinjait elenyelgem,
Keltsd föl a kis csalogányt,
Hogy, mig senki nincsen ébren,
Ő szerelmi kéjt zengjen
S dallal töltse a magányt.”

„Oltsd ki a szemem: én mégis látva látlak,
Tömd be a fülem: én hallom hangtalan szád,
Lábatlanul is elkúszom utánad, És ha kell, száj nélkül esküszöm Rád.”

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

„Ölelj át, hogy biztonságban tudjam magam,
Szoríts sokáig, de halld meg még a szavam.
Táncoló veszély, szakadék mélye vár,
De mi legyőzünk mindent, mert ketten vagyunk már!”

„ ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is ;
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.”

„Amikor pedig ezek az emberek találkoznak és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük sem lenne.”

„Minden parázs hideg hamu
minden szó néma tátogás.
Nem kellenek szavak
Elég egy összevillanás
Még az se kell
Elég, ha vagy!

„Érezd, hogy észrevettelek, hogy végre akarom, hogy akarj,
és ne csak velem légy, de velem is maradj!”

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Elõször eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függõvé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függõvé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

„Én beléptem a vágy kapuján,
a valóságban hittem talán.
Azóta arról álmodom, hogy
ébren vagyok.

A valóság csak illúzió,
egy sosem látott szellemhajó.
Az útja hosszú végtelen,
és úszik velem.”

„A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom.”

„VALAKIT SZERETNI AZT JELENTI: EGY MÁSOK
SZÁMÁRA LÁTHATATLAN CSODÁT LÁTNI!”

„A szerelem a tétlen ember elfoglaltsága, a harcos szórakozása, és az uralkodó üdülése!”

„Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

"Pilládra álom, a szívedbe béke!
Mint álom, béke lengenék fölébe."

„A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.”

Az „igazi nő” – így mondják évezredek óta – odaadó. Ez a természetes.
De milyen az igazi férfi?
Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja.
„Szeresd a társadat, mint önmagadat” – mondja Jézus.
De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni?
Ezért én híve vagyok annak – nem az „örök női szerep”, hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!

"Szeretem, mert szeretem."

"Szeretni úgyis,ha nem lát az ember,
Hogy az érzései vigyék tova.
Bízva vakon,könnyes szemmel,
Még ha az érzés néha ostoba!
Szeretni tegnap, ma és holnap
Mindig, amikor csak tudunk.
Még ha az érzések végül el is fogynak,
Akkor is szeressünk,mert mi egymásnak vagyunk!"

Aki önmagát ismeri. Legalább egy kicsit. Legalább annyira, hogy az élet alapkérdéseiben már döntésképes. Sem fizikai vágytól hajtva, sem érdekből, sem szánalomból nem játszik szerelmet. Nem utánozza a filmvásznon látott, könyvekben olvasott hősöket és hősnőket. Nem hajlandó egy tetszetős gesztusért, vagy a szülei kedvéért eltékozolni éveket, évtizedeket. Időt szán a királylány, illetve a fehér lovon érkező herceg alapos szemügyre vételére. Ha a teste elsodorja, kisebb baj, mintha ezeregy éjszakát tölt el azzal, akivel még egy hétvége is hosszú volt.

„Úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni”

„Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.”

„Kértél. Megkaptál.
Megnézted: mi van bennem.
Mi már nem játszunk?”

"Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna."

„Ha álmodsz, ne ébredj fel,
Öleld a semmit, s csillag leszel!”

„Ne szólj, csak fogd a kezem,
Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el
A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.”

„Semmin nincs, de megvan mindenem, ha te az enyém vagy.”

"Bízok benned, mert vigyázol rám
Jó veled mert odabújsz hozzám,
Ha fázok Te gyengéden ölelsz,
S ha beszélek mindig rám figyelsz.
Ha rám nézel szemed ragyog,
Érzem veled boldog vagyok..."

„Ne a virágot nézd, ami talán útifűnek látszik, hanem hogy kaptad. Aki adta, mást nem talált, de adni akart, mert szeret.”

”Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem."

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."

"Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem."

"Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet."

„Legyen bár élő, vagy halott, tudatos vagy öntudatlan, ez mind lényegtelen számomra, mert már messze jár. Akkor történt, abban a pillanatban, amikor a zene átívelt a tengereken, amikor a lány felfedezte, és végre megtalálta a férfit.”

„Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani. Végérvényesen beléd szerettem.”

„A férfi öröme: megteszem.
A nő öröme: megteszi.”

„Ha neked fáj a bal lábad, nekem is sajogni kezd a jobb. Ha téged fojtogat az élet, én sem kapok levegőt.”