"Igen, az élet egy utazás. Olyan, amit sokkal jobb egy társsal az oldalunkon megtenni. Természetesen ez a társ majdnem bárki lehet. Egy szomszéd az út túloldaláról, vagy a férfi az ágy túloldalán. Társ lehet egy anya, jó szándékkal, vagy egy gyermek, aki rosszra készül. Mégis, a legjobb szándékaink ellenére, vannak közülünk, akik elveszitik társukat az út során. És akkor, az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják, az emberi lények sok mindenre teremtettek, de a magány nem tartozik ezek közé."  -Született feleségek- szabad forditás

 "Furcsa napok furcsa óráiban egyedül bolyongunk, összezavart testtel, rosszul működő emlékezettel. Menekülünk a nappaltól egy furcsa, részeg éjszakába"

"Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani - Váci M."

"Olyan a csend, olyan néma, hogy fel kell zokognom néha. -Váci M."

"Megfordulok,- de merre menjek?  Hiszen Te nem vagy már sehol! Soha, sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol. -Váci M."

„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”

„Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.”

„Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.”

„Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha...”

 „Légy jó és magányos leszel.”

"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."

"Hideg, unalmas őszben borús eső
esik nagy szomorú-szükre felhő
mélyéből, de nézz a gyönyörű,
csillogó-átlátszó, ezerszínű,
vidáman szépséges vízcseppbe,
és gondolj csak jobban bele:
Honnan veszed, hogy az eső,
a színes-sárga avarra cseppenő,
gyönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?"

„Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között.”

„A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre.”

„...egy lámpaoszlop érezheti így magát, amit a kutya is lepisilt.”