Ákosnak

Nélküle bámulom a lenyugvó Napot,
Elment, s csak az emlékek, amit nekem hagyott.
Úgy érzem, nélküle nem ér semmi semmit,
Rajtam, rajta kívül, más már nem is segít.
Itt hagyott és elment, hátra se pillantott,
Meg se ismert soha, senkit, csak a Napot.
Egyszer majd visszatér, én, itt belül, tudom.
Most azonban egyedül lépkedek az úton.
Napom leáldozott, ha egyedül hagynak,
Egyedül, üresen, nem magja a napnak.

 Ár ellen úszni:
értelmetlen.
Cél nélkül élni:
lehetetlen.
Hogy bárki is szeressen:
megkövetelhetetlen.
Szerelem?
néha elérhetetlen…
Így élni?
csak akarnom kell…
de ki akarna ilyesmit?
nem értem...

 Árnyékban
lopakodott,
célja volt,
hogy ellopja a Napot.
Csendben osont
fától fáig,
tarisznyában
háló búvik.
Azzal kapta el a Napot…
Annyit se mondott: Jó napot!

 
Könyvvel a kezében kezdi el a napot
Feléig se ér, s már mindent elolvasott.
Átrágta már magát minden egyes könyvön,
Neve ott van minden nagy könyvtári tömbön.
Tedd le azt a könyvet, és ülj le a géphez…
Ott is találsz elég sok érdekességet… :)

 
Túl hamar döntesz.
Elsőre megítélsz.
Szitkokkal leöntesz,
Pedig te is itt élsz
Az emberek között.

Ha valami fáj
Sose mondod el,
Mindent befed a homály
Mely magának felel
Fent a fellegek között.

Szerinted csak vita?
Akkor miért kiabálsz?
Ilyenkor érzem azt, hogy
Már nem sokáig állsz,
S én állnék veled szemben.

Mert ha nem bírom tovább,
Én elmegyek. Mert más vagyok,
Mint te, s ezt megtagadni kár,
Mert mindenki lelke másképp ragyog.
A tied ott csillog szemedben.

Bár nem látom, de érzem.
Megítélni mást nem nehéz,
De ahhoz több kell, mint szimpla érzelem,
Hogy mást megismerj, ehhez merész
Érzések kellenek, igazi megismerni vágyás.

Egyszerűbb szitkozódni, igen,
És mégis, olyan felszínes.
Ha többre vágysz, merd megtenni,
A szívek útja mindig érdes.
De utána vár az egymásra találás.