„A halál nem mindig menetrend vagy terv szerint érkezik.”
„Nem kerülhetjük el a halált, de megnehezíthetjük a dolgát!”
„Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj és körülötted mindenki sírjon.”
„…Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, S mint fán se nő egyforma két levél, A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
„Szereteteik kiléptek az életükből, elszakította őket a halál, a válság meg néhány olyan körülmény ,amelyeket egyikük sem kívánt. Az élet hullámverése könyörtelenül messzire sodort tőlük, személyeket, helyeket, kedves pillanatokat.”
„A tárgyak mindig pótolhatóak ,az emberek kevésbé.”
„Az élet egy pokoli lecke a túlvilági élethez!”
"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek."
„Nem félek a haláltól, számomra a halál nem rettenthetetlen!”
"Mind a Föld közvetlen sarjadásai vagyunk. Voltunk por, leszünk korhadék anyag. Örök ritmusra vonulunk, szüntelen, beteljesítjük az élet ünnepélyét, hagyjuk elkövetkezni gyászát."
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
„-Elhihetitek nekem, az öregembernek. Lehet, hogy már most is édesnek tartjátok az életet, de higgyétek el, ha a halál közel jár, akkor válik kibírhatatlanul kívánatossá. Ha túlélitek, minden szépség és öröm megsokszorozódik, a napfény, a szél, a jó bor, egy nő ajka, egy gyerek nevetése.- Az élet semmi, ha nem néztél szembe a halállal.”
"Öngyilkos álmod Mások Álmodják Neked Jó volna látnod a holnapot, De Te nem akarsz élni!"
„Őseink hite a jövő, a mi kötelességünk a múlt megőrzése, hogy majd a mi őseink is megőrizzék azt a múltat, ami nekünk most a jelen, de a jövőnek építjük.”
"Nézz szét még egyszer a Földön És nézd a szikrázó Napot, Nézd meg jól ezt a Világot, Ami a mai nap téged Elhagyott.
Élvezd ki az utolsó ízeket, Érezd az illatot, ami körülötted lebeg. Nézd meg társaid, halld a hangjukat, S ha elmész, jegyezd meg arcukat!"
"Ne vedd komolyan az életet. Úgysem éled túl."
"Nézni vénséged ablakain át, Bár ráncosan, mai arany korod. De ha múlásnak szánod életed, Halj magad, s képed együtt hal veled."
"A hit s a remény összetörnek, meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket."
"Ne sírj értem, ha már nem leszek, Hisz a túlvilágon is barátaim közt leszek. Minden kis jószág kit eddig gondoztam, Eljön hozzám, ha üt az óra. Dörömböl és ugat, örömmel fogad, Én megölelem őket szorosan... Milyen nagy nap lesz ez, Amikor barátaim üdvözölnek."
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
„Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.”
"A halál, mint a gyémánt, örökké tart."
"Az élet csak a halál előjátéka."
„Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat.”
"Meghalni annyi, mint levetni egy cipőt, amely szorít..."
„A halál a vándor megnyugvása, minden fáradozás vége.”
"A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer"
„… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...”
"Úgy élni, hogy széppé tegyük a nevünket, még ha eredetileg nem is volt az, hogy úgy maradjon meg az emberek emlékezetében, mint valami kellemes dolog szinonímája, melynek eredeti jelentését már el is feledték."
"Köztünk és a pokol vagy a mennyország között csupán az élet van, a legmulandóbb dolog a világon."
|